2021.11.29.

Ansatsu Kyoushitsu 1-2. – Orgyilkosok osztálya

Az Ansatsu Kyoushitsu tökéletes mintapéldája annak, hogyan is kell animét készíteni… nem csupán történetmesélésben, hanem látványban, akciókban, dialógusokban és zenében is remekel.

Képzeld el, hogy egy nap bekerülsz az E-3 osztályba (avagy Söpredék osztály), akiket felbérel a kormány, hogy öljék meg az oktatújukat, aki nem mellesleg egy természetfeletti lény és azt vallja magáról, hogy ő felelős a Hold elpusztításának 70%-ért. Egy év után ugyanezt tervezi a Földdel is. Így a diákok megkapják azt a „kiváltságot”, hogy ezalatt az egy év alatt, megtalálják tanárjuk (innentől Korosensei) gyenge pontjait és valamilyen módon megöljék őt… a megölése után járó jutalom pedig nem kevesebb, mint 10 billió yen.

Mindezek után diákok vállaira az egész világ sorsa ránehezedik, de ez az “apró” tény még nem menti fel őket a tanulás alól, s nem mellesleg még titoktartásra is kötelezik őket. Hogy a kormány mégis megkönnyítse valahogy a fiatalság dolgát, direkt Korosensei sejtjeire pusztító hatással bíró, speciális fegyverzeteket kapnak (ezek a fegyverek általában nem ártalmasak a diákok egészségére), illetve a vezetőség és Korosensei között megköttetett szerződés értelmében – amit Korosensei kedvezményezett – a diákok megtámadása, az ellenük irányuló erőszak alkalmazása tilos. Hisz mit ér egy ember egy olyan lény ellen, aki 20 mach-es sebességre képes és még a hadsereg legfejeltebb vadászrepülőgépe sem tudott mit kezdeni vele?

A feladat tehát adott. Mivel az anime közel ötven részes (2×25), jut idő az osztály a legtöbb karakterének kibontására, ahol megismerhetjük a motivációjukat és a múltjukat. A történetmesélést feldobja az egymást követő részekben felmerülő merényletek furfangossága, aminek tálalása igencsak gazdag képzelőerőben, továbbá még jobban fokozza az élményt, hogy a remek humor mellett rengeteg tanítani való is elhangzik a műben. Ez mélyebbé, átérezhetőbbé teszi a művet, nem említve a néhai váratlan fordulatokat.No persze a kormány se tétlenkedik, miközben figyelemmel kísérik a diákok igyekezetét a célpontjukkal kapcsolatban. Maradjunk annyiban, hogy meg vannak a maga módszerei, de a főbb szálak főként a háttérben mozognak, amik ugyanúgy okoznak néhol egy-egy csavart a sztoriban.

Az anime zsenialitása mégis abban rejlik, ahogyan bemutatja a diákok és Korosensei kötödését – persze nem csak ő fogja őket tanítani (ezt majd kiderül, ha meglesitek), de ők inkább a támogató szerepet képviselik a történetben, így csak mellékesen ejtek szót itt róluk. Korosensei lelkes tanító, vigyázz a diákjaira, védelmezi őket a veszélyektől, segíti őket a tanulmányaikban, mindegyik diákot a saját útján kiséri, mialatt átadja nekik a tudását, bölcsességeit és tapasztalatait, a gyerekek pedig élvezik ezt a figyelmet. Ez a fajta kötődés felvett némi filozófiai kérdést is bennük (a diákokban), ami az anime a végéhez közeledve egyre jobban átvesz, hogy aztán mindennek egy erőteljes, masszív lezárást, befejezést adjon, egy olyat, aminek bizonyosan nyoma marad az emberben, ha végignézte az összes részt.

Talán amiatt tetszett igazán, hogy ebbe kötődésbe a néző is bele tud olvadni, együtt tudja élvezni a napokat és együtt tud merényletet tervezni a szereplőkkel. Ilyen módon hihetetlen egyszerűen lehet azonosulni a képen látottakkal s miközben mi is ott ülünk/fekszünk a képernyőnk előtt, úgy érezzük, hogy részesei vagyunk Korosensei tanításainak, mintha mi is ott lennénk a diákok között, egyek lennénk eme szerencsés (vagy balszerencsés?) bérgyilkosok közül. Őszintén, ilyen fajta élményt még nem tapasztaltam egyetlen animétől sem. Ez a “kötődés” dolog visszaemlékeztetett engem a régi időkre, amikor még én is suliba jártam, bár nem igazán akadtak olyan emlékképeiem, amelyre mosolyogva tekintettem volna vissza. Igazság szerint nem is szívesen nézek vissza a múltba, azonban ez a sorozat adott nekem egy plusz érzést… mintha kitömte volna a  iskolás éveim hiányzó részeit: az összetartást, a mókát, a kacagást, az őszinte barátságot és önzetlenséget. Továbbá rávilágított arra, hiába sok a móka, a kaland és a nevetés, az élet nem mindig habos torta, nem mindig megy úgy a szekér, ahogy mi akarjuk, esetenként pedig meg kell hoznunk egy olyan döntést, amit nem mindig szeretnénk. S ennek a döntéshozatalnak a végén nincs vidámság, mert a szomorúság is az élet része… hozzátartozik. Ez a döntés életünk egy fejezetének vége és valami újnak a kezdete, amin keresztül vagy könnyeken, vagy vívódáson keresztül vezetett az út, de végül a megnyugvás vár minket és újra mosolyra tudunk fakadni.

Azt hiszem ez az anime valódi ereje, de lehet csak belőlem váltott ki ennyire szentimentalista nézeteket, amiért annyira beleéltem magam.

//ÉRTÉKELÉS//
Ansatsu Kyoushitsu 1. évad – 9/10
Ansatsu Kyoushitsu 2. évad – 10/10

Ezt a véleményt még 2018 elején írtam a régi blogomra. Onnét lett áttéve ide.

Videó(k)

IMDB

Ansatsu kyôshitsu  | TV Series (2015–2016) 1380min | Animation, Action, Comedy | TV Series (2015–2016) Summary: A powerful creature claims that within a year, Earth will be destroyed by him, but he offers mankind a chance by becoming a homeroom teacher where he teaches his students about how to kill him. An assassination classroom begins.
Countries: JapanLanguages: Japanese

0 hozzászólás érkezett

No Comment.

Előző bejegyzés Blog születik!
Következő bejegyzés Nincs idő pihenni! – Jön a SnowMads!