Szárnyaló varjak! – Haikyuu!!
Egy magas, magas fal tornyosul előttem. Vajon milyen a kilátás a másik oldalon? Hogy nézhet ki? A kilátás a magasból… olyan, amit egyedül sosem tudnék megpillantani. De ha mindezt nem egyedül teszem… Jó játékot!
Tény s való, hogy a múltban volt már szerencsém sport animékhez, de valahogy sosem tartozott a kedvenc műfajaim közé, ezért nem is igen nézegetettem, hogy ezen a részlegen miféle kínálat van. Valahogy elkapott a „sport” hangulat és találtam szembe magam a 2014-s Haikyuu!!-val és hogy őszinte legyek, nem is lehetnék ennél hálásabb.
Akik kedvelik a röplabdát vagy éppen űzik, azoknak mindenképpen ajánlott a Haikyuu!! anime, ugyanis ez erről szól. Főszereplőnket, Shouyou-t, elbűvöli a „Kis Óriás”-nak becézett játékos, aki alacsony termetére ellenére magas játékosok ellen ugrik fel és repíti a labdát ellenfelének térfelére, pontot szerezve csapatának. Így Shouyou elindul a hosszú-hosszú útjára, hogy nagyjából 3 évvel és 3 hónappal később megvívja az első – mondhatni – komolyabb meccsét a kis szedett-vetett csapatával.
Természetesen ez csak az első rész történéseit fedi le, a kaland még csak ezután kezdődik, ez volt a bemelegítés, az ízelítője annak, amit a végén majd kapni fogunk. Az anime rendkívül szépen, kidolgozottan építkezik, a történet haladtával, sok-sok karakterről tudunk meg ezt-azt, megismerjük valamilyen szinten érzéseiket és elkötelezettségüket, játékukat, ügyességüket. Ezenkívül kapunk valamennyi drámát, ami viszonylag működik is, de szerintem nem ez lesz az anime erőssége.
A gyönyörűen felhúzott sztori tartogat fordulatokat, emiatt nem kell aggódnunk, a zene jó, a képi világ megfelelő – én nem találtam benne semmilyen hibát. Tud feszültséget, izgalmat okozni a nézőnek, ezért addiktívnek is nevezném. De ami a legjobban az előnyére hajtja a vizet, – legalábbis nekem – hogy minden, amit láthatunk a képernyőn, az azért össze is egyeztethető a valósággal. Miután végignéztem az animét, belenéztem egy rendes röplabda mérkőzésbe, ahol meglepően konstatáltam, hogy nagyjából értem, miről van szó, holott a röplabda bajnokságokat sosem követtem nyomon és talán középiskolában játszhattam egyszer-kétszer torna órán, de azt inkább hagyjuk. Félreértés ne essék azért, nem arról van szó, hogy az anime után szuper játékos leszel vagy edző, hanem arról, hogy az alapokkal valamennyire tisztába vagy. De hadd fejtsem ki pontosan mire gondolok: ahogy el kezdtem nézni a valóságban egy röplabda meccset, tudtam ki az a liberó és mi a szerepe, mi a feladó vagy a fogadó, mi az az ász és mi a feladatuk, vagy mi a játszmalabda (az anime fordításában ez meccslabdaként jelenik meg) – s a centerről is volt szó, a szervákról is, tehát elég sok mindenről. Konkrétan egy olyan igazi meccset tudtam élvezni, aminek – az anime előtt – nem ismertem a pontos menetét, megnevezéseit vagy szabályrendszerét (azt nem mondom, hogy semmit sem tudtam ezekből az anime előtt, hiszen az nem lenne igaz, de nem tartom magam jártasnak bennük). Számomra ez az anime legnagyobb pontja.
Ettől függetlenül még egyszer kiemelném, hogy az anime valószínűleg nem egy teljes átfogású lecke a röplabdáról, főleg nem egy igazi, hivatalosról mérkőzésnél, de kiváló rálátást tesz lehetővé illetve egyes fogalmakkal, szabályokkal tisztában leszel. |
A befejezés, az epilógus is remekül sikerült, semmi gond nem volt a lezárásával, pont úgy volt tökéletes, ahogy volt. És a végére muszáj megjegyeznem, hogy az anime iszonyú jó, azonban közel sem hibátlan, mégis el tudom feledni a hibáit az értékei miatt. Alapvetően 9-es adnék rá (egyébként is ez a legrosszabb pont, amit adnék rá), de ennél úgy érzem, hogy nekem sokkal többet nyújtott.
Értékelés: 10/10
ELŐZETES
IMDB
asd
hfgh