2021.11.29.

A szemetelés művészete

A szemét az ember talán egyik leglátványosabb ökológiai lábnyoma. Régóta jelen van a társadalmukban, de azt hiszem vehetem a bátorságot és kijelenthetem, hogy most sem tudjuk még, hogy mihez is kezdjünk életünk nem kívánatos melléktermékével. 

A Greengold Club Twitter oldalán jelent meg ez a kép, India szemét hegyéről, ami a busz mögött jól látható. Túlnövi még a villanypóznákat is.
A Greengold Club Twitter oldalán jelent meg ez a kép, Indiaszemét hegyéről, ami a busz mögött jól látható. Túlnövi még a villanypóznákat is.

Általánosságban a szemétről/szemetelésről

Nem kell messzire menni, hogy az ember rábukkanjon az első csokipapírra vagy alufóliára vagy bármilyen más szemétre és/vagy szeméthalmazra, amint kilép a békés otthonából. Manapság ez olyan megszokottá kezd válni, mint az, hogy lélegzünk. A szemétválság valós jelenség és igencsak sok gondot okoz. Egy olyan modern világban és egy olyan modern felfogással, mint amiben ma élünk, ilyennek elő sem kellene fordulnia. Miért kellenek külön szervezetek ahhoz, hogy a szemetelésre felhívják a figyelmet és arra inspirálják az embereket, hogy csatlakozzanak a szemétszedő akciókhoz? Nem azt mondom, hogy ez államilag nem működik, csupán azt, hogy az eredményeket látva elszomorító, hogy itt tartunk. Ezt a problémát sokkal komolyabban kellene kezelnünk. Tény, hogy nincs rálátásom a mai gyermekek tananyagaira, így csak a levegőbe beszélek, azonban meggyőződésem, hogyha lennének a természetvédelemmel kapcsolatos témák, elbeszélgetések, órák, akkor ezek a gyermekek talán másképp tekintenének az élő bolygónkra (persze ezt a cikket leginkább a szemetelésre akarom kihegyezni, nem feltétlen a fosszilis tüzelőanyagokra vagy egyéb másra, az egy külön téma).

Naponta lehet tapasztalni a bevásárlóközpontoknál vagy olyan helyeken, ahol általában sok ember megfordul – a földön heverő szemét sokaságát, ami azért is felháborító, mert a hipermarketeknél azért találhatóak kukák és egyesek még sem használják. Tudom, hogy könnyebb a földre dobni, mintsem öt métert a kukáig sétálni, de akkor se tudom ezt a felfogásmódot megérteni. Engem arra tanítottak, hogy a szemetet a kukába dobjam, ezért aztán gyerekkoromba se volt igazán jellemző. Nem mondom, hogy nem esett ki egyszer sem a zsebemből egy zsebkendő vagy bármilyen más dolog, de arra nem emlékszem, hogy direkt szemeteltem volna (mindenesetre nem szeretnék álszentek tűnni, lehet volt rá példa valamikor, csak nekem nem jut eszembe).

A dolgok, amit látnak a gyerekek

Anno, amikor a szotyizás menő volt és kb. 25 forintba került egy csomag, akkor én is toltam párszor és a járdán hazafele ugyanúgy elszórtam a héját, mint más. Ezt alapvetően nem nevezném “szemetelés” kategóriának, hiszen ez tulajdonképpen napraforgómag, de igaz, ami igaz, a járdák esztétikai állapotát nem javította. Tökmag sem maradt ki, de azt nem is ettem olyan sűrűn és amikor ettem, akkor is leginkább egészet (de ha minden igaz, volt, hogy megtörtem a héját). 

A fentebb lévő szösszenet ékes példája annak, hogy a gyermekek a növésük, fejlődésük alatt, hogyan értékelik és érzékelik a maguk köré kiépülő világot. Sokat számít a szülők jelenléte, sokat számít a tanárok útmutatása, azonban egy gyermek nem csak ezekre fogja alapozni a saját tetteit, hanem arra is figyel, hogy a vele egy csoportban lévő (értsd: osztálytársak stb…) társai hogyan reagálnak ezekre és miképp cselekszenek. Egy biztos, a menő dolgok megragadják a gyermekek figyelmét. Bármi lehet ez. A szotyizás akkoriban menőnek tűnt, a nagyobbak is csinálták, akkor ez tök jó, nem? Volt, amikor a cigi is menő volt, ugyebár? Minden korszaknak megvannak a maga dolgai és úgy hiszem, hogy erre az egészre visszavezethető a szemetelés kérdése is – valamilyen szinten. 

A gyerekek sok mindent eltanulnak az azonos korosztályuktól, náluk idősebbektől és felnőttektől egyaránt, beleértve a szemetelést is. Például a rágózás már-már népbetegségnek mondható és a nyoma mind-mind megtalálható. Sokan csak kiköpik a járdákra, utakra vagy épp a fűbe, nem törődve azzal, hogy ki lép bele vagy épp milyen állatnak okozhat ezzel esetleg halált. Én értem, hogy bonyolultabb folyamatot kell elindítani az agyba, ha egy zsebkendőbe köpjük és úgy dobjuk ki a kukába, de nem hiszem, hogy olyan vészes lenne elsajátítani ezt a képességet. 

A nagyobb baj

De ezek a dolgok alig képzik a jéghegy csúcsát, ahhoz képest, ami a vízszint alatt van. Óceánokon kúszó szemétszigetek, az óceánok mélyén heverésző gumiabroncsok stb… sok-sok műanyag szemét, ami több millió év alatt tud csak lebomlani. Úgy hiszem elég az, ha mindenki beírja a Google keresőjébe, hogy szemét és bizonyítékot talál rá, hogy bizony nem kis púpot növesztett a hátunkra a saját társadalmunk felemelkedése. És akár nehéz bevallani, akár nem, a hátramaradt szeméttel sok mindent nem tudtunk kezdeni. Ha egyik országból elvisszük a szemetet a másikba, az megoldás? És persze említést érdemelnek az erdők is, ahova magánszemélyek (de aztán ki tudja, lehet cégek is) előszeretettel hordják a nem kívánatos dolgaikat. A folyók, tavak… szinte már nem is lehet olyan helyet mondani, ami szeméttől mentes. 

Néhány videó

 

A cikk a következő oldalon folytatódik!

0 hozzászólás érkezett

No Comment.

Előző bejegyzés Nézzünk bele: Itai no wa Iya nano de Bougyoryoku ni Kyokufuri Shitai to Omoimasu
Következő bejegyzés Tényleg jön a Horizon: Zero Dawn!