Nem vagyok azon a poszton, illetve a tudásom sincs meg ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszoljak, ezért kizárólagosan az én aspektusomból közelítem meg a szemetelés ügyét és annak visszaszorítását. Az előző oldalon írt visszaemlékezés és filozofálás a gyermeki létről meglehet, hogy amatőr írásnak és/vagy téves megfigyelésnek bizonyult, azonban a lehető legegyszerűbben igyekszem látni a problémát és saját életemen végigfutva akarok/akartam bemutatni, hogy a gyermeki én mind a saját korosztályától, mind a felette állóktól (idősebb tanulók, felnőttek stb…) tanul dolgokat. Ezek lehetnek pozitívak és negatívak is s ezek befogadására, ezenfelül megítélésére mindenképp kell lennie egy világképnek, ahol ezeket egy gyermek, mondjuk én, elhelyezi valamelyik oldalra. Én mindig is távol szerettem volna maradni a rossz dolgoktól, ezért kerültem a konfliktusokat is és szívesebben voltam szerény, mint erőszakos. Magyarul, ami menő volt, azonban rossznak véltem (legyen ez pl. a cigi vagy az alkohol), azt próbáltam elkerülni, mellőzni, amit kevésbé volt menő (mondjuk esetenként tanulni) annak pedig több „szerepet” juttatni. Ha valami volt, amit sehova se tudtam tenni, akkor az adott szituáció, hangulat döntötte el, hogyan cselekedtem (lehet ez csíntevés, vagy épp a szotyizás). No persze ezt jóval idősebb fejjel könnyebb leírni és belegondolni abba, hogy nagyjából így gondolkozhattam, mintsem akkoriban, amikor ilyen egyáltalán meg se fordult volna a fejemben.

Továbbra is úgy vélem, mint józan paraszti gondolkodású ifjú, hogyha az iskolában, különböző szociális médiákban (facebook, intsagram stb…), az internet bármely részén a most felnövő vagy az új generációban cseperedő  gyermekek olvasnak, tanulnak a környezetszennyezés káros hatásairól és a környezetvédelemről, sokkal kevesebb gondunk lenne többek közt a szeméttel is. Ha felnő így egy generáció, az utánuk következőknek pedig már könnyebb dolguk is lesz, ha a környezettudatosságot az egy társadalomban élő embertársától is látja. Tudni fogja, hogy ez helyes, hogy így kell tenni. Ugyanúgy, ahogy tudja ma, hogy a pénzkereséshez el kell menni dolgozni, a éhség és szomjúság csillapításához pedig enni és inni kell. Ez a szemlélet innentől kezdve el kezd beépülni a társadalomba. És erre már most is van bizonyíték.

Szerintem több fiatal korosztályú fiú és lány van, aki bátrabban nyit a környezet egészsége felé, mint a múltban. Nem véletlen az sem, hogy sok fiatal tüntet a globális felmelegedés miatt. Ez mindenképp pozitívum és értékelendő, hisz ez a látkép azt bizonyítja, hogy számít számukra, hogy milyen világban szeretnék leélni az életüket, illetve milyen világban szeretnék, hogy szülessen(ek) a gyermekük/gyermekeik.

Ezeken túlmenően ma már több lehetőség van a hulladékok szelektív gyűjtésére. A kommunálistól a műanyag hulladékokon át a veszélyes anyagokig mind találunk lerakóhelyeket/kukákat, de tény, hogy elsősorban az emberek hozzáállásától függ a változás.

Az újrahasznosítás pedig még egy olyan plusz dolog, amit mindannyiunknak meg kell tanulni. Sok-sok praktika található már az internet széles választékában egyes szemetek újrahasznosításában: pl. műanyag palackoknál vagy a gumiabroncsoknál (pl.: ágyásoknál lehet felhasználni, díszítőelemeknél, go kart pályáknál stb…). Szerencsére az újrahasznosítás folyamata megfigyelhető ipari szinten is.

Végül, de nem utolsó sorban a szemetelés szennyezi a vizeket, óceánokat (állatok is halnak meg miatta) és a talajt, rontja a közérzetet. Tavaly márciusban volt szerencsém Rijeka-ba utazni egy fesztiválra, ahol a délutáni órákban már tiszta szemét volt minden.

Van még más képen is, ahol a kikötőben a vízen úszik a szemét vagy épp az utakat borítja „formálisan”, nem is említve a kiborult folyadékokat. Hát, mit is mondjak… nem volt túl guszta látvány. Ez bőven elég is volt. Itt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az olimpiai játékok után sem lehet felhőtlenül gyönyörű tiszta minden, mint a mesében, ezért, ha megbéklyóznak, ha nem, emiatt pl. örülök, hogy nem itt lesz tartva az idei olimpia.

Vigyázzunk a környezetünkre. Ne szemeteljünk és ne is tanítsunk másokat erre.