Greenland-ről eleinte azt hittem, hogy tipikus popcorn mozi lesz, sima látványorgia és azon kaptam magam, hogy ez a film több annál, mint amire számítottam.

Mindig is vonzott az űr és a csillagászat, ezért a film felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy égből érkező objektummal foglalkozik, Clark-al, az üstökössel. Clark egy másik naprendszerből származik és ütközőpályán mozog a Földdel. Előrejelzések szerint látványos műsorra készülhetnek a lakók, ugyanis Clark első darabkái lassan belépnek a Föld légkörébe és az első példánya mindjárt becsapódik az óceánba.

Attól függetlenül, hogy Clark a bonyodalmak fő okozója, nem róla szól a történet. Már a becsapódás előtt is voltak olyan jelek, amik figyelmeztető jellegűek voltak. Amikor Clark első része nem az óceánba hullik, hanem Floridában ér földet, elkezdődik a káosz. És ez azaz a káosz, amit a film fel akar dolgozni és be akar mutatni nekünk.

Miféle világot teremtene egy égitest becsapódása? Valahogy ez a gondolat jöhetett elő a készítők fejében, amikor megszületett az ötlet. Az igazat megvallva a realistább szemszög sokat hozzátett az élményhez. Meghozni nehéz döntéseket, szembenézni a fosztogatókkal, érzelmileg labilis egyénekkel és saját céljukat előnyben helyező emberekkel. Tömeghisztéria és erőszak. Gyújtogatás és menekülés. Az emberek áttaposnak egymáson, nem is törődve azzal, hogy milyen kárt tesznek a másikba. Egyeseket kiválasztanak, másokat nem. Sokak célja, hogy eljussanak az utolsó menedékhelyre, mégis vannak olyanok, akik az egészet leszarják és nem érdeklik őket mi lesz a világgal, csak jól szeretnék érezni magukat. Megkülönböztetések és miértek.

Több katasztrófa filmet láttam, de talán az utóbbi időben ez közelíti meg a legrealisztikusabban az emberi viselkedésformát ilyen esetekben. A 2012 vagy az Űrvihar (abba is szerepelt Gerard Butler) közel sincsenek Greenland ezen bizonyos lécéhez. A színészgárda és úgy a komplett stáb, beleértve a zeneszerzőt, az operatőrt stb., hoz egy korrekt szintet és meg is tartja a film végéig. Az elejétől kezdve a befejezésig fent tart némi feszültséget, amit vagy lassabb történetvezetéssel vagy a karakterek gyötrődésével próbál demonstrálni. Ebben viszont lakozik egy kis hátrány is, ugyanis ez a vontatott tempó nem biztos, hogy jót tesz néhány filmrajongóknak. Értem ezalatt a játékidő hosszát is.

Ettől függetlenül a filmben vannak pörgősebb jelenetek is, de ne azt várjuk, hogy a 34 millió dolláros büdzséből sokat lehet majd rodeózni a lehulló üstökös darabkák között. Mint írtam, a látvány nem az elsődleges célja a filmnek, de nem is az utolsó szempontok közé sorolták. A becsapódások jól néznek ki, a lökéshullámok ábrázolása se ronda. Bár a történet nem nagy eresztés, hiszen csak el kell jutni A-ból B-be, mégis a filmben bemutatott emberi magatartás efféle prezentálása jelentősen megnövelte a pontszámaimat. Igaz, azért ne rugaszkodjunk el annyira a valóságtól, mert ez nem egy remekmű, nem egy olyan film, amiről majd évekig beszélni fogunk, de a mozik újranyitása óta az egyik olyan darab, amire mindenképp érdemes jegyet váltani.

Tény, hogy a film egy valósághűbb sémát követ, de senki se tudhatja pontosan, hogy milyen következményekkel jár mondjuk egy nagyobb aszteroida közvetlen találata. Meg tudjuk jósolni a károkat, de az ahhoz való emberi viszonyulást már kevésbé. Főleg, ha egy akkora méretű dolog közelít felénk, ami kihalásveszéllyel jár. És, amiért még azt mondom, hogy van bármilyen hiteles alapja a műnek, az a napi szinten légkörbe lépő űrszemét vagy apró meteoroidok ténye vagy a 2013-s oroszországi meteoresemény. Nem biztos, hogy észlelni tudjuk majd a veszélyt, de az is lehet, hogy elszámoljuk magunkat. A kipusztulásunk lehetősége fennáll. Ha nem csak sima popcorn moziként tekintünk rá, mint feljebb említettem, akkor el tud gondolkodtatni és ezért jár a plusz pont.

Értékelés: 8.5/10

Forrás(ok): A kiemelt kép a poszterből, a bejegyzésben szereplő képek pedig az előzetesből lettek kivágva.

ELŐZETES

IMDB