Szuperszonikus kékség – Sonic, a sündisznó
Sonic végül megérkezett a filmvásznakra is és rossz szájízt sem hagy maga után.
Nem kell túl öregnek lenni ahhoz, hogy ismerősen csengjen a Sonic név, hiszen talán az egyik legnépszerűbb karakter a játékiparban. Sonic-ot tulajdonképpen a Mario ellenfelének szánták. A Sonic Team fejlesztése alatt álló platformjátékot 1991-ben adta ki a SEGA Mega Drive/Sega Genesis-re és reménykedem benne, hogy sem írni, sem mondani nem kell, hogy mennyire híressé vált. Kritikai és kereskedelmi siker lett. Ennek köszönhetően olyan animék is megjelentek, mint az 1996-s Sonic, the hedgedog két részes OVA, illetve a 2003-s, Hajime Kamegaki rendezésében készült Sonic X. A Sonic X-t itthon is leadta a Jetix magyar szinkronosan. Ezenfelül viszont láthattuk más rajzfilmekben (Sonic the Hedgedog TV series, Adventures of the Sonic) és képregényekben.
És most elérkezett az idő, hogy a mozitermekbe is betegye lábát a villámlábú sündisznó. Tudtommal élőszereplős változat még soha nem készült belőle, így ez az első alkalom. Amikor Paramount Pictures először bemutatta a Sonic előzetesét, azt hiszem állíthatom azt, hogy súlyos problémák akadtak a karakter kinézetével kapcsolatban, ezt jól mutatták a like/dislike arányok és a fanok felháborodása is. Hála istennek hallgattak a készítők a negatív hangot adó emberek sokaságára (bár, ha nem tették volna, valószínű, hogy orbitális bukás lett volna az egész film) és később Jeff Lowler bejelentette, hogy átdolgozzák a karaktert és a film premierjét is eltolták. Miután kijött a második előzetes immáron az újradizánolt Sonic-al, a végeredmény ég és föld volt. Remekül festett – legalábbis nekem nincs vele bajom – a képernyőkön, végre az igazi Sonic.
Természetesen moziba tekintettem meg és áldom az eget, hogy ahhoz képest, hogy vasárnap volt, nem voltunk sokan – mondjuk az is igaz, hogy a vetítés legkorábbi időpontjára mentem.
A film legeslegelején a Paramount Pictures logó felbukkanása már nosztalgikus érzéseket kelt(het) és megmosolyogtat(hat)ja kicsit az embert. Előre leszögezném, hogy a film látványvilágával nem volt probléma, szerintem remekül nézett ki. Tetszett Dr. Robotnik gépeinek kidolgozottsága és megnyugtatásul mondom, hogy Sonic kinézete is. A zenével sem volt gondom, sőt, egész korrekt lett, bár tény, hogy mielőtt ezt leírtam, azért belehallgattam újból Tom Horkenberg munkájába. Tettem mindezt azért, mert az emlékeim kissé pontatlanok és/vagy nem is voltak zeneügyileg, de ez nem feltétlen a film hibája. Annyira már nem mondanám frissnek az élményt, mégis állíthatom, hogy a film nézése közben, egyszer sem zökkentem ki úgy, hogy az adott aláfestő zene ne illett volna az adott szituációhoz. Kicsit szégyellem magam emiatt, viszont a jövőben törekszem majd jobb odafigyelésre.
Maga a történet Green Hills-be (enyhe kis utalás) kezdődik és a bonyodalom is itt veszi kezdetét. Úgy hiszem, hogy senki sem lepődik meg, ha azt írom, hogy egészében véve egy végtelenül egyszerű sztorit kapunk. Semmi olyan nincs, amitől tátva maradna a szánk vagy olyasmi, ami váratlanul érne minket. Tehát, aki világmegváltó gondolatokra számít, az lehetőleg maradjon távol a filmtől, ám szerény felépítése ellenére azért szórakoztató darab, megvan a maga bája és akik szeretik/szerették Sonic-t és akik feltehetően nem teszik túl magasba azt a bizonyos lécet, az szerintem nem fog különösebben csalódni.
A színészek közül egyedül Tika Sumpter (Annie Wachowski) játékát éreztem néha semlegesnek. Olybá tűnt, mintha kicsit zavart lenne vagy nem látták volna el elég instrukcióval. Mondjuk ez számomra a film egy bizonyos szakaszán tűnt fel, de az is lehet, hogy én komplikálom túl és minden rendben volt. James Marsden (Tom Wachowski) hozza a kötelezőt a szerepében, Jim Carry pedig… Jim Carry. Szerintem mindannyian ismerjük őt. Rég nem láttam. Mindenesetre jól áll neki Dr. Robotnik karaktere s most így belegondolva, talán nincs is a piacon más színész, aki jobban el tudta volna játszani.
Mindent egybevéve a Sonic egy nézhető alkotás, akár többször is – bár embere válogatja – egy nem túl komplex, de élvezhető köntösben, kicsit gyengébb befejezéssel, szép látvánnyal és egy jó Sonic-l. Igaz, hogy az érdeklődésem nem volt túl nagy a filmmel kapcsolatban, de ez lehet az előnyömre vált, ugyanis ahogy újból végignéztem a előzeteseket… hát nem tudom, szerintem többet mutattak, mint amennyit kellett volna. Engem kikapcsolt a film, tudom ajánlani azoknak, akik kis nosztalgiára vágynak és azoknak is, akiknek gyerekei(k) van(nak), hiszen érezhetően leginkább nekik készült. Ha a pedig a film végén megjelenik a stáblista, még ne siessünk annyira haza, mert 1-2 perc után jön egy jelenet, ami egyrészt a folytatás kívánja megszellőztetni, másrészt… hát lerántja valakiről a leplet.
Értékelés: 7,5/10
Forrás(ok): Port.hu | Wikipédia 1 | Wikipédia 2 | Wikipédia 3 | Wikipédia 4 | Wikipédia 5 | AniDB
A posztban fellelhető képek a film 2. előzeteséből származnak. A kiemelt kép a hivatalos poszter egy darabkája. |
ELŐZETES(EK)
(a két videóban jól látható a különbség Sonic régi és új kinézete közt)
Egy kis plusz 🙂
(az előzetesben a „Supersonic” hang ebből a J.J. Fad – Supersonic c. számából való)
IMDB