2021.11.29.

2020

A szöveg elkészülését a Jedi Mind Tricks – I Who Have Nothing c. szám inspirálta. Pár idézet található a műben, amik Ákos – Hűség dalából, Omega – Tűzvihar dalából (ezek találhatóak a refrénben) származnak, illetve egy idézet a 2019-es Csernobil c. sorozatból. Ezek az idézetek dőlt betűvel és idézetjellel lesznek ellátva.

A szöveget több nap alatt írtam, eredetileg készült hozzá egy harmadik versszak is, azonban úgy éreztem, hogy az kicsit elüt a szövegtől, nem illik bele a kontextusba, ezért a  végső verzióban nem publikáltam. 

hgeri – Magány

<1. versszak>
Ez a zord világ tele van méreggel
Minden kép, amit látok, vegyítve lett gyűlölettel és kétellyel
Mit tehetnék? Egy vándorló attikai szónok lettem
Türelmet és időt keresve, amíg történelemmé nem válik a nevem
Verbális ütközetek, az erőszak kifejezése
Az elmélkedés hiánya az emberi lét színtelensége
A tudomány az ördög fegyvere, de az emberiség ajándéka
A politika és a média a befolyásos gazdagok játéka
Egy árnyéka vagyok önmagamnak, nyers és zömök
Elérhetetlen álmokat őrzök, bármit, amit a papírra nyomok, örök
De hogy szimbolizálhatnám a lírán keresztül az elmúlást
ha kegyetlen módon feláldoztam a valódi tudást?
A magány az otthonom, a kiváltság a börtönöm
A szürkületben, a társadalom alján, a toll az egyetlen örömöm
És Isten, akiért potyogtattak már számtalan könnyet
Épp olyan hamis, mint a Nibiru, ami elpusztította volna a Földet
És én rokonszenvet éreztem azok iránt, akik utáltak
Mert hittem a megbocsájtásban és azokban, akik belém álltak
És hittem a változás erejében, de ki tudja, mit vártam
Ez is oka volt annak, hogy az üzeneteim egy részét, kizárólag magamnak szántam
Ha elbukok, vidd galaxisokon át hírül
hogy Horváth Gergőnek már nem maradt semmi a bűnhődésen kívül
A ragyogás kialszik, amint a tápláló mag kihűl
és az élet semmit sem hagy viszonzatlan érzéseken és fájdalmas emlékeken kívül

<Refrén>
Magány… magány…
Ez az én otthonom!

„Porrá ég minden kincs
Csak az él majd tovább, ami nincs”

„A hűség a legkegyetlenebb béklyó”

<2. versszak>
A világot felkészületlenül érte a jelenlétem
Minél több barátot szereztem, annál több lett az ellenségem
Ki voltam, amikor még nem léteztem?
Miért érzem úgy, hogy sosem nyerek bocsánatot azoktól, akik ellen vétkeztem?
A szókincsem véges, mint a test biológiai határa
Huszonöt év után még mindig nem tudtam ráhangolódni a halálra
Úgy élni, hogy tudod, hogy nem tudsz változtatni a múlton
Egy nap mindenkinek végig kell húznia a saját keresztjét ezen az úton
De az emberek igazi énjének mindig van egy álarca
A zabolázatlan metafizika, a szív és az elme könyörtelen párharca
Csendben készülődöm, mint a nemzetek eltitkolt nukleáris fegyverei
és ezer év múlva is sugárzok, mint Marie Curie jegyzetei
Elmerülve az óceánba, királyok és királynők lettünk
A tápláléklánc csúcsán sosem kérték rajtunk számon, hogy mit tettünk
Az éhínség elvette az elveinket, hová lett az eszünk?
„Minden elmondott hazugsággal az igazság adósai leszünk”
Ha beismered, hogy tévedtél, az egy ritka erény
Az életem olyan, mint egy kínzóeszközökkel teli horrorregény
A hátamon viselem egy lezárult korszak sebeit,
ezáltal kaptam meg egy ösztöntől duzzadó, gyilkos vadállat szemeit
Megtaláltam önmagamat ezekben a szavakban
A képzelőerőm vékony cérnáján egyensúlyozok a magasban
Kísértések és vágyak, amik az egész életed alakítják
aztán ugyanezek az érzelmek lesznek majd azok, amik szétszakítják
Megpróbálok jól cselekedni, de a jó az relatív
Hogy legyek pozitív, ha az élet arra tanít, miként legyek negatív?
Nem fogom a rímeimet elfojtani, nem fogok jutalom nélkül elrohadni
egy olyan helyen, ahol könnyebb ítélkezni, mint megérteni és elfogadni

<Refrén>
Magány… magány…
Ez az én otthonom!

„Porrá ég minden kincs
Csak az él majd tovább, ami nincs”

„A hűség a legkegyetlenebb béklyó”