2024.03.29.

2020

Nem is tudom pontosan milyen érzés váltotta ki belőlem ezt a szöveget, de örülök, hogy megtörtént. Maga a szöveg hamar megvolt, a refrénen törtem picit a fejem (holott 2 sor…), mert másnap délelőtt melóba mentem, így a két versszak megírása után feküdtem. Azután pedig már nem voltam abban a „hangulatban”, így ezt ilyen módon sikerült összehozni. Ettől függetlenül a szöveget Immortal Technique – Angels & Demons c. dallamára (amiben egyébként további két eladó is közreműködik) írtam és azt hiszem lehet azt mondani, hogy az inspirációt is ez ad(hat)ta.

hgeri – Az ár

<1. versszak>
Hé…
Arra vágyom, hogy a szövegeim elvarázsoljanak
de nem akarom, hogy a rímeim vagy a nézeteim bármit meghatározzanak
Olvasd el ezt a szart és vond le a következtetéseidet
és soha ne hagyd, hogy megakadályozzák vagy elnyomják a törekvéseidet
Mert a Föld az egyik legszörnyűbb hely, ahová születhettél
egy olyan lényként, akinek a tudatába égették, hogy semmi se súlyosabb az igazság bűntetténél
Ahol meg kell fizetned, ha tisztességes és becsületes vagy
és ahol kitartónak hívnak, ha lelkiismeretesen dolgozol, mert azt állítják senki vagy
És, ha mégis van, amit jól csinálsz, az irigységre és gyűlöletre ad okot
Szal’, ha tiltakoznak ellened, azon tűnődsz, hogy kiknek és hogyan okoztál gondot?!
A barátaidból ellenségek lesznek, a családod elfordul tőled
és megállás nélkül azt hangoztatják, hogy magadba kéne nézned, hogy lásd mi vált belőled
Közel vagy a depresszióhoz, a lábaid összerogynak
Minél messzebb tekintesz a jövőbe, a jelen sorai annál jobban összefolynak
Ha be is futsz, vajon mit tesz veled a hírnév?
Bevonulsz a történelembe, mint személy vagy maradsz a papíron, mint név?
Tömegek bálványoznak és istenként tekintenek rád
és te felveszel egy hamis mosolyt az arcodra, hogy kimutasd a hálád
De fel kell tenned a kérdést, hogy tényleg ez az, amire vártál?
Vagy az iparág, aminek a részese szerettél volna lenni, több szart adott a lelki kárnál?
Úgy érzed, mintha fájdalom vagy boldogság nélkül sírnál
mintha csak a pénzért és divatért írnál
Tudod, hogy te nem a média vagy, nem fogsz manipulálni embereket
De ők szivacsként szívják magukba a szavaidat és úgy ropogtatják őket, mint a fegyvereket
A közösségek egymásnak ugranak, cáfolható eszméket terjesztenek
és a bulvár a kirobbanó botrányra vár, hogy a magazinjaikban szétszedjenek
Idővel rájössz, hogy a szólásszabadság szarra való, ha nincsenek mögötte önálló gondolatok
Az emberek üressé váltak, programozhatóvá, akár a robotkarok
És a végén döntened kell, hogy a tollat választod vagy tovább úszol az árral
Beéred a hazugsággal vagy szembenézel az igazsággal
Elfogadod, hogy a saját néped eltiport, vagy küzdesz, ezen már nincs mit szépíteni
hiszen pusztítás nélkül nem tudsz karriert építeni

<Refrén – 2x, szkreccselve>
A szituáció és az ember változhat
de az életnek mindig oka van, a döntésnek pedig ára

<2. versszak>
„Egy ember halála tragédia, millióké statisztika”
Az eladásaid számainak alacsonyan tartása vélhetően nem a legjobb taktika
De ez az én szűrőm; arról szól, hogy válj értékessé
Hogy olyat hagyj hátra, ami csak a te munkád által válthatott életképessé
Nem azért írok, hogy ítélkezzek vagy azért, hogy a mézesmadzagom a rossz irányba vezessen
És nem is azért, hogy ez a szar az éhínséges időkben etessen
Ha azt hiszed, hogy potyára öltem bele ennyi időt, valószínűleg tévedsz
és bebizonyosodik, hogy kibaszottul semmit sem értesz
Ez nem útmutatás, nem szentírás és nem is termék
Ez egy olyan része az életemnek, ami annyi érzelmet hordoz, mint egy kedves emlék
Tehát, ha egy kiadó vagy szponzor a kezembe nyomja a pénzét
Én nem leszek rest elutasítani, mert senki se kényszeríthet arra, hogy megigyam a mérgét
Minden bizonnyal sosem leszek ismert vagy gazdag
és mivel elég gyengén kommunikálok, maradok inkább hallgatag
Nem fogom tagadni, örülnék, ha a szenvedélyemmel tudnám eltartani a családomat
vagy ha anyagilag ki tudnám segíteni az egyik barátomat
De büszkébb vagyok annál, minthogy megköttessem a kezem
És tétlenül hagyjam, hogy szemétmódon kihasználjanak és embertelenül bánjanak velem
Az én tollam felbecsülhetetlen, az életem megmentője
A lehető legjobb döntés jelképe, a sírom földje, a hagyatékom őrzője és temetője
Az alagút végén lévő fény nem mindig vezet a szabadba
Ez 25 év eredménye, az egymás mellé helyezett betűk értelmezhető alakja
Utat nyitva a rasszizmusnak, a bürokráciának és a politikai haszonélvezők zsarnokságainak
A világ káoszba fordult, hála a bizarr látásmódunk baromságainak
De ez csak egy szelete annak az egésznek, amibe élni próbálunk
Egy lélegzetvételnyi mellékhatása a véges időnek, amit az utolsó szívverésig szolgálunk
Minden élet számít, bármilyen rasszból, kultúrából vagy vallásból is származik
Mert a halál nem válogat, csak magával visz