2023.02.05.

2022

Ezt a művet Canibus – Lullaby of Champions c. szám inspirálta.

Rigel – Gonosz világ

<1. versszak>
A magányt sose gondoltam az ellenségemnek
Egy megmagyarázhatatlanul kellemes melegsége egy veszett léleknek
Különös entitás, ami szerves része a fizikai létezésemnek
Egy elkerülhetetlen lüktetése a világot átitató mérgezésnek
Azt vallom, tölts itt kevesebb időt, de értékesebbet és boldogabbat
Amikor a fénybe érsz, nézz vissza a sötétségbe és hagyd itt nekünk a mosolyodat
A mentális betegségek pusztító forrásai a testnek
de a szavak képesek arra, hogy gyógyírt mutassanak a gennyező sebnek
Tudni szeretnéd mit jelent az élet?
Tekints a szemeimbe vagy fel az égre és azonnal látni fogod a képet
És rá fogsz jönni, hogy ezt nem lehet leírni vagy hangok alapján megérteni
Ezt a folyamatot és összetettséget át kell érezni
Talán ostobaságnak tűnhet, de egy fajhoz tartozunk
Különbözőek vagyunk és a túlélésünkért érdekében egymással harcolunk
Egy ember igaz szándékai sokkal mélyebben gyökereznek, mint a szerelem
És én is, akárcsak te, bízom benne, hogy a sajátomat jobb irányba terelem
Úgy kell elhagyunk ezt a bolygót, hogy általunk jobb hely lett
Bármennyire is szürreálisnak gondolod ezt
Első vagy utolsó szeretnék lenni, nem egy homálya egy kósza ígéretnek
Akik nem elég erősek az út során azok feledésre ítéltetnek
Az én lírám egy üzenet a jövőnek a múltból a jelenen keresztül
Aki sajnáltatja magát csupán a tükörképe elől menekül
Húsból, vérből és csontból állok, ami idővel megvénül
Szolgáljon ez az írás a sírhelyemet látogatóknak emlékül…

<Refrén>
Gonosz világ lehetett az, ami engem teremtett
Eltépte a láncokat és szabadjára eresztett
Most a romok közt állok, a civilizáció elveszett
Olyan holttesteket lépek át, akiket senki sem keresett
Nevek és emlékek, amit a történelem elfelejtett
De úgy tartják, hogy a háborúban minden megengedett
Rigel volt az a szó, amitől mindenki rettegett
Ismerték őt és a véres utat, ami révén felemelkedett…

<2. versszak>
Nem én vagyok a legjobb mesélő, aki tollat ragadott
Csak próbálom kihasználni azt a kevéske időt, ami megadatott
Nem teszek úgy, mintha tudnám a válaszokat
De célom előre haladni, még ha ezzel hátráltatok is másokat
Én is ugyanazokat a kártyalapokat kaptam
és nem fogok hazudni, sokkal jobb lehetőségeket akartam
Várakoztam, de a türelem nem a legjobb tulajdonság, ha építeni akarsz
Vagy alfa leszel vagy omega maradsz
A szív és az elme ellentéte egymásnak, de a döntés rajtad áll
Hogy fogsz szembenézni a gondokkal, amikor minden hited elszáll?
Légy kitartó, hiszen bárhol is vagy és bárki is vagy
az első ember, aki megmenthet téged, az te magad vagy
Ezt soha ne feledd…

<Refrén>
Gonosz világ lehetett az, ami engem teremtett
Eltépte a láncokat és szabadjára eresztett
Most a romok közt állok, a civilizáció elveszett
Olyan holttesteket lépek át, akiket senki sem keresett
Nevek és emlékek, amit a történelem elfelejtett
De úgy tartják, hogy a háborúban minden megengedett
Rigel volt az a szó, amitől mindenki rettegett
Ismerték őt és a véres utat, ami révén felemelkedett…