2024.03.19.

Az otthon odakint van! – Mass Effect Andromeda

Mass Effect szűz voltam ezidáig. Az Andromeda már régóta a célkeresztemben volt, így egy leárazás keretében sikerült rá szert tennem (Steam-es verzió). Nem tudtam mibe fogok csöppenni, minimális gameplay-t láttam csak róla (leginkább az elejéről), no meg, 2016-ban, amikor a játék megjelent, csak az folyt a csapból, hogy milyen szarul sikerült az animáció. Még talán az is felmerült, hogy a Bioware-nek annyi.
De az évek múltak és gondolom patch-ek is érkeztek bőven a játékhoz. Szóval milyen lett a játék egy ME szűz szemével 5 év távlatából?

Nem kritikaként szánom ezt a bejegyzést, csupán az élményeimet szeretném megosztani veletek.

SPOILERES TARTALOM! Ha végig akarod játszani, hagyjad a cikket!

Történet
A történet valahol 2185 körül kezdődik, amikor – hátrahagyva sok mindent – egy csillagközi utazásra indulunk az Androméda galaxisba, azon belül a Habitat-7-re, amihez nagy reménységet fűzött az emberiség. Mint kiderül, semmi se úgy alakul, ahogy előzőleg terveztük. Egy idegen civilizációba botlunk, akik nem a vendégszeretetükről híresek, apánk pedig feláldozza magát a saját érdekünkben. Ezek után a nyakunkba hullik a Pathfinder (Úttörő? Helyes ez a fordítás?) cím és e teher, na meg apánk elvesztése okozta trauma súlya alatt kénytelenek vagyunk meghozni bizonyos döntéseket (amik a sztori kapcsán lényegesek), más fajokkal kapcsolatot létesíteni, felfedezni és lakhatóvá/lakhatóbbá tenni egyes planétákat, tanulmányozni a Remant technológiát és keresni a Meridian-t. Az utazásaink során egy mesterséges intelligencia (SAM) lesz majd a segítségünkre.

Kezdjük azzal, amik nem tetszettek a játékban:
– Először is a játékban még mindig vannak nagyon furcsa animációk, amik nem összeegyeztethetőek a karakter érzelmi világával (értsd: rossz mimika stb…). A kocsmai verekedésről, illetve a Krogan bunyóról (Morda és Strux) ne is beszéljünk, mert szerencsére mindkét átvezető olyan nevetségesen szarul sikerült, hogy azt tanítani kéne. Tényleg.
– Lakhatóvá/lakhatóbbá tesszük a bolygóinkat, még se történik rajta különösebb változás azonkívül, hogy alacsonyabb vagy magasabb lesz a hőmérséklet, vagy kevesebb a sugárzás stb… Jó lett volna mászkálás közben gyakrabban (igen, mert akadt 1-1 kivétel) találkozni emberekkel, utazókkal, kutatókkal és így tovább. A fel és leszálló űrhajók az outpost-on meg „színtelenek”, senki se száll ki és be és a végén beleszállnak a hegybe (esetenként onnét is jönnek), ha az épp útban van.
– Amikor az első bolygóra letelepedtél (outpostot hozol létre), akkor választanod kell, hogy katonai vagy tudományos legyen. Onnantól tudtommal fogva nem lehet ezen változtatni. Én a tudományosat választottam, de egy másik bolygón simán a katonai lett volna, hogy megnézzem van e különbség.
– Ebben a „modern” világban miért nincs egy rohadt drón sem? Miért kell nekem a legutolsó hegy tetejére is felmásznom SAM egyik emlékmaradványáért?
– Sokat használtam az Assault Turret-et, egyetlen negatívuma, hogy nem mozog… pedig menő lett volna.
– Rengeteg az átvezető az utazások között. Úgy értem, egy adott rendszerben még oké, mert Tab-al át lehet ugrani, de a galaxisok között… ráadásul attól a villódzó szartól szemrákot lehet kapni. De ha outposton landolunk, akkor is nyugodtan elmehetünk vacsorát készíteni. Persze, tudom, tölteni valamikor és valahol kell.
– Általában leszállásnál a Tempest is körül is furcsa fények mozognak.
– A Remantok után kicsit vesztettek a bolygók a jellegzetességükből. Szerintem.
– Azt is észrevettem, hogy kb. csak én viselek sisakot, kint az űr közepén, más-más bolygókon mindenki mindenhol anélkül mászkál. Liam-al volt olyan jelenet, mondjuk ott én is anélkül voltam, ahol az űr vákuuma próbált kiszippantani minket (azt hiszem közvetlenül mögöttünk nyitották ki az ajtókat) és természetesen ott se került elő a sityak, csak bizonyos helyzetekben.
– Alapból elég kevés a ruha, tudtommal venni, készíteni meg nem lehet.
– A Research-nek meg a Deveploment résznek játék közepétől sok értelme nincs, mert annyi pénzed van, hogy megveszed a dolgokat a boltokban. Persze, gondolom csak akkor, ha csinálod rendesen a mellékküldetéseket. Meg ott a loot-olás lehetősége is.
– Néhány helyen olyan pixeles, elmosott foshalmazok felszínrészletek, a talaj (talán tárgyak is akadtak), a távolról nézett dolgok, hogy viszontláthatod az ebédedet.
– Sok bolygó van, de minél többet nézel meg, annál többször támad deja vu érzésed.
– A karakterek, ha messziről meglátnak valami lényt, néha késztetést éreznek, hogy megtámadják… nem okoz nehézséget kinyírni, csak, ha már többször is belefutsz ilyenbe, szerintem idegesítő.
– A románcból mutathatnának kicsit többet.
– Párszor volt olyan érzésem, hogy jó lenne egy lámpa. Volt, amikor magától felkapcsolta Ryder, de manuálisan is jó lett volna kapcsolgatni.
– SAM is néha zavaró. Folyamatosan figyelmeztet mindenért: meleg, hideg, frankó minden, bányászterület…
-Miért nem lehet úszni? Komolyan, nyakig érő vízben sétáltam Kadara-n… másfelől, ha beugrok egy tengerféleségbe, egyszerűen kidob onnan.
– A Nomad képes lecsúszni Kadara egy Fast Travel pontján (fogalmam sincs, hogy más helyeken is, ez maradt meg).
– A Tempest fedélzetén gyakorlatilag sok mindent nem lehet csinálni a főbb (emailek, strike missionok stb…) elemeken kívül.
– Semmi epicség nem jellemzi a játékot.
– Más bolygókon is ugyanúgy megtaláltad ugyanazokat az élőlényeket (állatokat), akiket esetleg pár csillagrendszerrel arrébb.
– Voltak olyan hullák, amiken semmilyen külső sérülés nem volt.
– A történet nem vált meg világot, azt hittem a vége sokkal „problémásabb”, kockáztatósabb lesz, de nem. Értem ezalatt, hogy például a Scott életébe kerülhet, ha rosszul döntök vagy, ha nem végzek valamit el időre. (nem tudom, hogy a játék során hozott döntések mennyire befolyásolják (a szövetségeseken kívül) a végkimenetelt.
– Ryder karaktere személytelen.

Amik tetszettek:
– A Tempest. Baromi jól néz ki minden szeglete, a világ végére is el utaznék vele. Tetszett a Plants Vs Zombie utalás.
– Helyenként rendkívül jól néz ki a játék. 2021-es szemmel is szép.
– A bolygóknak a Remantok előtt van egy egyedisége, amitől „embertelen” lesz és csak egy kicsit, de meg akar ölni. Így a gameplay is változatosabb, igaz, többet is el tudtam volna képzelni, de így is jó volt.
– A harcrendszer fasza. Szerettem lövöldözni. Egy csomó skillt lehet aktiválni, amiket tovább tudsz fejleszteni. Te fejlesztheted az osztagod képességeit is. A dodge baromi jó volt, bejött az ugrás megoldás és az ugrás közbeni lassítás is. A fedezékrendszer is jól működött.
– Lehet kiegészítőket is tenni a fegyverekre.
– Fegyverekből volt jó pár, nekem nem volt gondom a számukkal. Az is tetszett, hogy nem kellett leváltani mindig a megszokott fegyvert, hanem annak is voltak magasabb szintű változatai.
– Armor-ból nem sok változatosság van, de legalább lehet színezni őket.
– Lehet fejleszteni/tuningolni a Nomadot.
– Heleus bolygói talán annyira nem változatosak (és, hogy miért van annyi kőzetbolygónak gyűrűje, miközben a legtöbbje akkora kb. mint a Mars?!), de mindegyik bolygóhoz van egy leírás, átmérő stb. csatolva. Azért akad köztük olyan bolygó is, aminek van „effektje”… pl villámok felvillanása hurrikánoknál.
– A csillagból sem csak egyfélét kapunk.
– A különböző csillagrendszerekben esetenként vannak más felkutatható dolgok is, mint például műholtak, roncsok, mentőkapszulák stb…
– Viszonylag sokat lehet beszélgetni a karakterekkel.
– Tetszett, hogy a legénységem cukkolja egymást vagy a Nomad-ba bepattanva beszélgetni kezdenek.
– Az embereink nem csak „üres” lények, van személyiségük. Egyszerűbb szavakkal: szerethetőek. A személyesebb küldetések is jók voltak (érdemes ilyenkor az adott karaktert magunkkal vinni).
– Bizonyos döntéseknek érezhető következménye van.
– A Nomad reagál a környezetére: a jégen kipörög a kereke, bizonyos emelkedőn csak 4×4 vagy 6×6 kerékmeghajtásba tudsz felmenni. Eos-on például jól nézett ki, ahogy felhajtva egy homokos emelkedőre, elkezd hátrafelé csúszni és a kerék nyomot hagy maga után.
– Aya múzeumába ott a Tempest hologramja és egy leírás, hogy mikor is landoltunk először a bolygójuk felszínén. Apróság, de menő.
– A galaxis közepén lévő fekete lyukat is meg lehet lesni, ahova elutazva a kurzor mozgása is lassabbá válik.
– Vannak benne nyomozós, hackelős részek.
– Elég sok küldetést kapunk, és a map-ok is nagyok, így bőven lehet császkálni, ha nem akarod a FT pontokat használni.
– Több ellenféltípus is van (számuk nekem megfelelő volt) és van, amelyik külön taktikát igényel (más helyre kell lőni, meghatározott időben, mert előfordulhat, hogy enélkül sebezni se tudod).
– A játék vége felé, amikor megtámadják SAM-et, ugrál a GUI-nk is. Őszintén, ez egy baromi kreatív ötlet volt.
– Voltak vicces mommentumok a játékban, ahol derültem egy jót.
– Vannak utalások az előző rész(ek)re.
– Jobb klikkel lehet közelíteni.
– Közelről jól kidolgozott a páncélzatunk.
– Vannak gyűjthető űrhajók.
– Vannak benne tudományos dolgok (igaz, nem ebből áll a játék), illetve volt egy jelenet, ahol a sugárzás szövetekre gyakorolt káros hatását részletezték.

Szárazabb részletek
Én Sara Rydert választottam erre a kalandra (ha minden igaz Security traning-el). Bár van lehetőség a játékban karakter készítésre, én az alap karakterrel mentem. A játékon belül is inkább a Combat skilleket használtam és fejlesztettem, néha kicsit a Tech-et, de a Bio-t gyakorlatilag hanyagoltam, nem jött be.
Kb. a történet 50-60%-nál már meglehetettek a végleges fegyvereim (pisztoly, rifle és shoti, a 4.-et egy spinpernek tartottam, de azt nem oldottam még fel). Felfedeztem a Heleus 97%-t, a maradék 3% meg egyéb megoldatlan mellékküldetések áll össze (gondolom én), ugyanis egyes küldetések vagy beragadtak (meglehet azért, mert sokat mászkáltam, kalandoztam és nem feltétlen a questekkel foglalkoztam és néhány küldetésbe csak úgy belerohantam, amit random feldobott…) vagy nincsenek még meg (pl. remant data cores).
A Steam szerint 55 teljesítményből 33 van feloldva (60%) és 131,1 órám van a játékban, míg a játék szerint 117:30:06 a mentésem (igen, akadt 1-2 óra, amikor sajna üres járatban ment a játék), és 64-es szintű vagyok. FullHD-n, maximális beállítások mellett játszottam. Bugokkal csak elvétve találkoztam.

Mitől lenne jobb a játék?
Mint írtam, epicség nincs jelen a játékban. Nem tudom, hogy az előző Mass Effect játékokban is ez e a tendencia, de a világűrről van szó és úgy éreztem, hogy egy csomó lehetőséget kihagytak a készítők. Ha az emlékeim nem csalnak, egy kettős csillagrendszerrel sem találkoztam, holott az univerzumban ezek a leggyakoribbak. Milyen jó lett volna egy-egy ilyenhez odatévedni, esetleg két napot látni az égen vagy azt nézni, ahogy egy fehér törpe (vámpír csillag) elszívja a másik csillag anyagát. Jó lett volna egy szupernova robbanást látni vagy annak a maradványát, fényjelenségét, esetleg egy olyan élettel teli bolygót, amin ki kell menekíteni az ott élőket, mert a sugárzás telibe kapná őket és élettelenné válna a planéta. Vagy simán megnéztem volna egy bolygó ütközést (megemlítve a Theia-t). Na és hol van a Tejút halovány fénye az égboltról?
A gameplay változatossága lehetne jobb is. Igazából csak egyes elemekkel (a Remant után) kell megküzdenünk: meleg van, hideg van… miért nincsenek vulkánkitörések vagy gigantikus viharok? Vagy aszteroida becsapódás?
Ha már a Tempest az otthonunk, miért nincs egy szoba, ahol ki lehet kapcsolódni? Úgy értem, ahol mondjuk lehet biliárdozni a csapattagokkal stb… miért nem lehet aludni? Edzeni? Persze ezeknek különböző hatása is lehetne.Zuhanyzás és öltözködés? Amivel pl. diplomáciai kapcsolatok esetén nőne a karizmánk. De mondhatnék medencét is, de ahhoz ugyebár az úszást is le kéne animálni…
A fegyvereket lehetne jobban moddolni. Festhetővé tenni és egyedi felszereléseket tenni rá. A páncél felhozatal is lehetne gazdagabb.
Esetleg űrcsaták? Volt néhány jelenet, ami hajazott rá, de az inkább menekülés volt. A végén volt hasonló csata (meg a Meridianon belül), ami a Nomadból felnézve jól nézett ki. Mondjuk ezt simán meg lehetett volna szórni lezuhanó űrrepülőkkel stb…
Esetleges komolyabb témák? Mint SAM biztonságos kezelése? Az implantok előnye és hátránya? A faji megkülönböztetések? Időutazás kérdése, ha már a fekete lyuknál tartunk?
Robotok? Amik mondjuk bázist építenek. Sehol nem látok belőle semmit. Egy olyan AI-val, mint SAM, nem hiszem, hogy a vezérléseknek meg ilyesmiknek gondot kéne okoznia. Nexus-nak is csak néhány műholdja kering.
Valami komolyabb dráma is beleillene. Mert legyünk őszinték, nem igazán volt benne semmi. Az elején apánk elvesztése minden, csak nem drámai. Játékosként még csak nem is kötődtünk hozzá. Hol vannak Ryder megfelelési kényszerének vagy apja elvesztésének részletezései? Érzelmek? Miért ilyen személytelen Ryder karaktere? Róla kéne tudnunk a legtöbbet. Ha más nem is, hol egy napló, ami leírja a benne szunnyadó érzéseket? Mint játékos, hogy döntsek, ha nem értem a karakterem szentimentális jellegét, a motivációit, az elképzeléseit stb… miért nekem kell meghatározni, hogy milyen kapcsolata volt az apjával? Azt neki kéne tudnia…

Összegzés
Félreértés ne essék, ez egy jó játék. Nem kitűnő, nem hibátlan és nem áll leejtős. Egy jó, viszont felejthető játék is. Én mindenképpen megveszem a Legendary Editiont, hogy végigjátszam az első három részt is. Én úgy gondolom, hogy az Andromédát muszáj folytatni és minden lehetőségük adott, hogy helyrehozzák a hibáikat az Anthem és a Andromeda csúf megjelenése után. Az Andromédánál jól látszik mit hibáztak, úgy gondolom (vagy legalábbis bízok benne) ők is tudják. Tudom jól, hogy a Frostbite engine-t most használták először, ennél a játéknál. Remélem a következőnél sokkal összeszedettebbek lesznek a dolgok. Ebből még simán ki lehet hozni egy maradandó alkotást, mert annyi puskapor van még abban a hordóban, hogy világegyetemet lehet vele robbantani. Én mindenesetre pozitívan állok hozzá, mert érdekel a világűr, érdekel az RPG műfaj és úgy gondolom van helye a mostani játékfelhozatal mellett is ezeknek a témáknak. Sőt, kell, hogy helye legyen. Engem ez a 100+ óra játékidő lekötött és a hibái ellenére is tudtam élvezni.

Értékelés: 7/10

Ha valahol tévedtem vagy valami nem stimmel, akkor támadjatok meg nyugodtan, mert előfordulhat, hogy a gyenge angolom vagy a figyelmetlenségem, felületességem végett kihagytam valamit, amit például negatívumként hoztam fel!

Képek

Jól néz ki!

Kis bug!
Furcsán fekszenek itt a hullák.
Valami hiányzik.
Lebeg!
Aya-n a Tempest!

A kadarai úszóbajnok!
Wow!

Vetra és Sara Ryder.
Az elmosott kövek.

A sértetlen hulla. Már csak a mosoly hiányzik.

Selfie a Tempesttel.

Aya-n, a múzeumban.
Az Andromeda térkép. Jól néz ki!
A Meridian.
A csata.

A finálé.
Gyönyörűen kidolgozott felszín.
A Meridian látkép.

The Steed is pale but tireless will I ride,
Where e’er the wind and hills will have me roam.
I fear no evil, nor misery abide,
I am not lost, the journey is my home.

/az én borzadályos fordításom/
A paripa sápadt, de fáradhatatlanul lovaglok,
Merre szelek és dombok kóborolnak.
Nem félek a gonosztól, sem a nyomorúságtól,
Nem vesztem el, hazafele utazom.

A cikk a logout-os blogomon is megjelent!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Previous post Jól fűszerezett – Dűne
Next post Az Égiek játéka – Örökkévalók
0
Would love your thoughts, please comment.x