2023.02.05.

Postásszimulátor – Lake

Ha virtuális postás szeretnél lenni, akkor itt a lehetőség.

A GamePass jóvoltából próbáltam ki a Lake (amely a térkép közepén lévő tóról kaphatta a nevét) nevezetű játékot, pár nappal a kikerülése előtt. Csak annyit tudtam róla, mint amit az Xbox alkalmazás felületén megjegyzésként írtak. Amint lejött a játék, nem is nagyon tétováztam, belevágtam a kalandba.

1986-t írunk, Meredith Weiss lesz a karakterünk, aki a nagyvárosi életből átmegy egy kicsit vidékebbe, a szülővárosába, az Oregonbeli Providence Oaks-ba. 2 hetet töltünk itt, és postásként tengetjük el a mindennapokat, miközben az itt élő emberekkel “ismerkedünk” – sokan eleve felismernek, mivel itt nőttünk fel. 2 hosszú hét után pedig meg kell hoznunk a döntést, hogy mihez akarunk kezdeni az életünkkel a továbbiakban.

Nyilvánvalóan indie játékról van szó. Ettől függetlenül, mint mindennek, vannak gyenge pontjai, helyenként elég látványosak. A legborzasztóbb hibája maga a játékmenet. Rendkívül monoton, ugyanis futni nem enged, csak gyorsabban sétálni, amivel nem vagy sokkal előrébb. A postás kocsival se fogsz Forza módra átvágtatni a mezőkön, tűzön és vízen. Beérve a városba belassít, ha kiérsz, kicsit lehet többel menni.

A második legszembetűnőbb az a grafika, legalábbis az egyik jelenetben. Amikor Angie-vel az autóban ültem, úgy éreztem magam, mintha visszacseppentem volna a 2000-s évekbe, mert olyan ocsmányul pixeles és szögletes belsőt sikerült létrehozni, ami mai szemmel szerintem elfogadhatatlan, főként úgy, hogy annak a jelenetnek szerepe van az Angie-vel való kapcsolatunk elmélyítésében. Viszont, ha mindezt kizárjuk és rendkívül gyorsan elfelejtjük, kapunk egy szép, rajzolt dizájt, szép animációkkal. Néha lehet kicsit találkozni anomáliákkal. Volt, hogy nem a postaláda előtt nyomtam be a gombot (normális esetben odasétál elé ekkor is), és 2 méteres távolságból raktam be a levelet a helyére… a másik az volt, amikor a falat nyomtam meg a csengő helyett. Ezt leszámítva nem igazán találkozik az ember hibákkal. Azt most nem veszem ide, hogy egy doboz átlógott pl. a postáskocsi textúráján.

Angie kocsijában…
Másik szögből.

Ha a jó oldalát kezdjük el vizslatni, szerencsére, abból többet kapunk, mint a rosszból. Először is rengeteg a párbeszéd. Mint írtam, vannak akik felismernek, vannak akik most fognak csak megismerni minket. Minden párbeszédnél minimum 2, maximum 3 választási lehetőségünk van. Van módunk elutasítani a kéréseket vagy eleget tenni nekik, kifejezni az érzelmeinket stb… tehát van lehetőségünk befolyásolni az eseményeket, az általunk játszott karakter személyiségét és ápolni a már meglévő kapcsolatainkat. Csupán lábjegyzetként bökném még ide, hogy egyik karakter se túl izgalmas, de van, aki érdekesebbre sikerült. Jól megkülönböztetőek és mindegyiknek meg van a maga szerepe.

Mindezen felül kapunk egy minimapot (köszönöm), illetve egy nagyobb térképet is a napi teendőinkkel. Vannak felfedezni valók (pl. templom), amikhez külön trófea is jár, szóval aki erre hajt, annak ajánlom, hogy a csomagkiszállítások után nézzen szét a bejárható útvonalakon. Vannak mellékküldetések is, melyekre már utaltam egy picit feljebb. Érdemes megfontolni azért ezek végrehajtását is, ugyanis ezek is szerepet játszanak a kapcsolataink és az események alakulásában. Döntéseink révén a játéknak három fajta befejezése lehet, plusz van egy romantikus szál is, ahol két karakter közül választhatjuk ki a számunkra szimpatikusabbat, ugyanakkor dönthetünk úgy is, hogy egyik se érdekel igazán minket. Ami még említést érdemel a játékban, az a zene. Szuper hangulat kölcsönöz, beleillik, nem tolakodó és nem zökkent ki. Külön tetszett az a feature is, amikor kiszállok az autóból és közben bömböl a rádióból a zene, azt kiszállva is hallom, csak sokkal halkabban. Természetesen, akinek nem tetszik a zene, az ki is kapcsolhatja. Egyébként a stáblistánál megköszönik a fuvarosok (levelesek, csomagszállítók) munkáját és neked, hogy végigtoltad a játékukat.

Nem rövid játék (bár ezen lehetne faragni, ha a játékmenet alapból gyorsabb lenne), de nem is hosszú. Aki szereti a nyugodt, békés, beszélgetős, sétálós játékokat és meg van a képessége, hogy a játékot nem egy tripla A szűrön keresztül nézi, akkor mindenképp érdemes kipróbálnia.

Értékelés: 8/10

ELŐZETES

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Previous post Kellemes ünnepeket!
Next post Egy kard mindenek felett! – Tensei shitara Ken Deshita
0
Would love your thoughts, please comment.x