Hogy mit tartogat számunkra az év leglátványosabb filmje? Semmi kivételeset.

Amikor 2009 környékén kijött az első Avatar film, tömve voltak a mozik és mindenki arról beszélt, hogy mennyire látványos az új Avatar film, gyakorlatilag egy kisebb mentőöve volt az akkoriban se túl népszerű 3D-nek (ma már szinte teljesen kihalóban van). Nem is olyan rég volt szerencsém megnézni az első részt (2022 elején vagy közepén, mivel jött a 2. rész), amit bár némi szkepticizmussal kezeltem, de sikerült belerángatnia Pandora „szelencéjébe”.

Több, mint egy évtized után megérkezett a folytatás, én pedig készen álltam egy három órás mély merülésre, hogy újra felfedezzem Cameron kéklő világát. Ha kizárólag a látvány részét nézem, mely egyben a legnagyobb erőssége, akkor büntet. Fogalmam sincs hány munkaórát öltek bele a CGI részlegen, de körülbelül az összeset. Olyan világot sikerült összekalapálni, amiről a fantasy jelleg ellenére elhiszed, hogy létező és élhető. A víz alatti rész gyönyörűre sikerült, az állatok és növények kidolgozása elképesztően részletes. A fix kameraállással rendelkező jelenetek kidolgozása valami döbbenetes. Aligha hiszem, hogy volt olyan film 2022-ben, ami túlszárnyalta ezt a látványorgiát.

De bármennyire is bejött a látványvilág (aminek a főszíne a kék), az alatta meghúzódzkodó történet és mondanivaló szinte elvérzik. Nekem meggyőződésem, hogy megkaptuk ugyanazt a sztorit, mint az első résznél. Semmi előrelépés vagy jellemfejlődés nem történt az előző részhez képest. A gonosz emberek, bár technológiailag sokkal fejlettebbek, mégis szörnyen buták, kb. annyira komplexek, mint forró vizet önteni egy csészébe, majd cukrot és teafiltert tenni bele és összekeverni. A jó oldal se jobb ennél, de érezhetően több időt öltek azokba a karakterekbe, – ha már ők vannak a középpontba –  azonban eme idő eredményével se túlzottan büszkélkednék. Színészi játékot egyedül a Neytiri-t játszó Zoë Saldana-nál láttam, a többiek max. a kötelezőt hozták.

És, aki úgy gondolja, hogy a 3 óra sok, az nem téved. Ebbe az egészbe olyan 1,5 órányi játékidő lett volna. A másik fele, ha fogalmazhatok nagyon rondán, Cameron fétise. Hadd szögezzem le, hogy egyetértek azzal, hogy Pandora világa rendkívül szerteágazó, ugyanakkor ez válik a hátrányává is. Cameron tele van mesékkel, amiket el szeretne mondani nekünk, teret nem hagyva egyes karaktereinek és egy kreatívabb forgatókönyvnek. Szó szerint egy normális beszélgetést nem tudunk végignézni apa és lánya között. Van, aki nagyobb intervallumot kap a vásznon, van, aki kevésbé. A kisebb dráma szál, ami a film végére teljesedik ki, nem mondanám, hogy rossz, csak nem feltétlen működik úgy, ahogy kellene. A zenék elmennek, igaz, számomra egyik se maradt meg.

Kissé Jurassic World-os deja vu-m volt. Úgy éreztem, hogy a világ mutogatása túlsúlyban van és a szereplőgárda másodlagos, akik csupán azért vanank ott, hogy a jegyet váltó nézők, nehogy azt higgyék, hogy dokumentumfilmre jöttek. Azt hiszem naiv voltam. Egy Avatar folytatástól én többet vártam, mint szimpla magamutogatást. Ugyan a néhai káromkodás kifejezetten jól áll neki, s hagytak elvarratlan szálakat is, amire remélhetőleg válaszokat fogunk kapni a következő részben. Kétszer sikerült őszintén elmosolyodnom a filmen, de a viszonylag magas pontszámom kizárólag a látvány miatt van.

Értékelés: 7,5/10

Forrás(ok): A bejegyzésben szereplő képek a hivatalos előzetesből származnak, a kiemelt kép pedig innét.

ELŐZETESEK

IMDB